A keresztút (írta Sík Sándor)

Bevezető imádság

Jézus, isteni Üdvözítőm és Megváltóm, én bűnös, vétkeztem, s te, az igaz, vérző sebekkel függsz értem a kereszten! A bűnös szabad, s az ártatlant megkötözik. Jézusom, ide juttattak vétkeim. Én követtem el a gonoszságot, s rajtad bosszulják meg. Jézusom, ne engedd, hogy szenvedésed számomra kárba vesszen! Bocsáss meg nekem, szegény bűnösnek! Szívből bánom minden bűnömet, mert velük téged, a legfőbb és legszeretetreméltóbb jót, oly súlyosan megbántottalak! Ígérem, hogy malasztod segítségével megjavítom életemet. Uram, kegyelmezz és engedd Magdolnával hallanom ama vigasztaló szavakat: ,,Megbocsáttatnak sok bűneid, mert igen szerettél.''

 

1. állomás

Jézust halálra ítélik

,,Akkor kezükbe adá őt, hogy megfeszíttessék.'' (Jn 19,16) -- Elítélik őt, az ártatlanságot. -- Én érdemeltem ezt az ítéletet. -- Pilátus kijelenti, hogy nem talál benne bűnt, mégis halálra adja. -- Mily figyelmeztetés számomra, hogy vigyázzak szavaimra: meg ne bántsak, gyanúsítsak, rágalmazzak mást ártatlanul.

 

2. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

,,A keresztet hordozván, kiméne azon helyre, mely agykoponya helyének mondatik.'' (Jn 19,17) -- Jézus magára veszi a súlyos keresztet, -- a mi terhünket, -- türelemmel, megadással. -- Aki követni akarja, az tagadja meg magát és vegye fel keresztjét. -- Türelemmel, megadással akarom viselni keresztemet, vagyis minden szenvedést, kellemetlenséget, ami ér.

 

3. állomás

Jézus először roskad le a kereszt alatt

,,Bizonyára a mi betegségünket ô viselte és fájdalmainkat ô hordozta.'' (Iz 53,4) -- A kimerült, agyongyötört Jézus nem bírja el a szörnyű terhet: bűneink súlya alatt a földre roskad. -- Az ô szemléletéből kell mélységes bánatot meríteni, hogy megsirassam a magam elestét: bűneimet.

 

4. állomás

Jézus édesanyjával találkozik

,,Ó mi nagy volt ama drága -- Szűzanya szomorúsága -- Egyszülött szent magzatán.'' (Stabat Máter) -- Minő szívszaggató fájdalom az anyának így látni szeretett gyermekét! -- Minő keserű fájdalom a fiúnak édesanyja szenvedése! Ez a látvány tegye szívünket fogékonnyá a mások szenvedése iránt. Keltsen bennünk résztvevő szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát.

 

5. állomás

Cyrenei Simon átveszi a keresztet

,,Megfogának bizonyos cyrenei Simont, és rátevék a keresztet, hogy Jézus után vigye.'' (Lk 23,26) -- Simont úgy kényszerítették, hogy vigye a keresztet, de amint meglátja az Úr Jézus elgyötört arcát, elfogja a részvét és szíves akarattal, önként vállalja terhét. -- Rám is százféle szenvedést, kellemetlenséget kényszerít az élet. Az Úr jézus iránti szeretetből, szabad akarattal, önként akarok vállalni mindent, és az ô nyomán akarok járni keresztemmel.

 

6. állomás

Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét

,,Követé pedig őt nagy népsereg sok asszonnyal.'' (Lk 23,27) -- A csőcselék dühével bátran dacolva lép Veronika édes Mestere elé, hogy enyhítse gyötrelmeit. -- Ezt kívánja tőlem is az igaz szeretet. Nem akarok törődni másik hitetlenségével, gúnyolódásával, még fenyegetésével sem: én hű maradok Jézusomhoz, és az ô szent jegyeséhez, az Egyházhoz; imádsággal, szentséglátogatással, bízó hittel és szíve szerinti élettel fogom vigasztalni a másoktól elszenvedett fájdalmakért.

 

7. állomás

Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt

,,Megsebesíttetett a mi gonoszságainkért, megroncsoltatott bűneinkért.'' (Iz 53,5) Másodszor is leroskad bűneim terhe alatt. -- Az én gyengeségem, az én gyávaságom okozta ezt: aki újra meg újra visszaesem egyszer meggyónt bűneimbe. -- Állhatatos és erős leszek az én Jézusom iránti szeretetből!

 

8. állomás

Jézus szól a síró asszonyokhoz

,,Jézus pedig hozzájuk fordulván, mondá: Jeruzsálem leányai! ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon.'' (Lk 23,28) -- Mily nagy okom van nekem is, hogy magamon, lelkem elhanyagolt állapotán sírjak! Mily könnyen elaltatom lelkiismeretem szavát, mily könnyen feledem lelkem koldus voltát. -- Az Úr Jézus komoly szava indítson alapos lelkiismeretvizsgálatra!

 

9. állomás

Jézus harmadszor roskad le a kereszt alatt

,,Erőm elszáradt, mint a cserépdarab. -- És nyelvem ínyemhez tapadt. -- Halálos porba vertél engemet.'' (Zsolt 21,16) -- Újra és újra leroskad az Úr: mivel én olyan szánalmasan, bukdácsolva járok a megismert igazság útján. Olyan szégyenletesen ragaszkodom bűnös szokásaimhoz! A véres kereszt legyen intőjelem: Inkább meghalni, de bűnt soha többé!

 

10. állomás

Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják

,,Elosztották ruhám maguk között. Sorsot vetettek köntösöm fölött.'' (Zsolt 21,19) -- ,,Eledelül epét adtak. -- Szomjúságomban ecettel itattak.'' (Zsolt 68,22) -- Ruházkodásban való hiúságom és könnyelműségem, evésivásban való kényességem: az vitte ennyire az Urat. -- A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok.

 

11. állomás

Jézust keresztre szegezik

,,Fennen ragyog király jel, -- Keresztnek titka ünnepel. -- Melyen az Élet halni szállt, -- S megtörte holta a halált.'' (Vexilla regis) Énértem halt meg az Úr, a végtelen Isten, énérettem, semmiért. Feledhetném ezt valaha?! Homlokomon és szívemben a kereszt! ,,Ki szakaszt el tehát minket Krisztus szeretetétől?'' (Róm 8,35)

 

12. állomás

Jézus meghal a kereszten

,,Mondá: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadá lelkét.'' (Jn 19,30) -- Beteljesedett a nagy áldozat! Meg vagyok váltva, Isten fia vagyok és az örök boldogság várományosa. Imádunk téged Jézus, és áldunk, mert szent kereszteddel megváltottad a világot.

 

13. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről

,,Esdek, hogy szívembe véssed -- Szűzanyám, nagy szenvedésed, -- S az Átvertnek sebeit.'' (Stabat Mater) -- A szent testet leveszik a keresztről és a fájdalmas Istenanya fogadja  karjaiba. Ott találom meg az Urat őnála! Sohasem fogok elfeledkezni az Úr Jézus édesanyjáról, az én édes anyámról: a Boldogságos Szűzről.

 

14. állomás

Jézust sírba teszik

,,Vala pedig azon helyen, hol őt megfeszíttetett, egy kert és a kertben egy új sírbolt, melybe még senki sem tétetett vala. Oda tevék Jézust.'' (Jn 19,41-42) -- Mint az új, tiszta sír az Úr testét, úgy kell tiszta szívembe fogadnom nekem is az Urat. Hozzám jön a szentáldozásban, az én szívemben akar lakást. Úgy akarok élni, hogy tetteimben meglássék mindig: Jézus lakik szívemben.

Keress bennünket a Facebookon is!