THOMAS MERTON: KERESZTÚT

Bevezető

Uram, ebben az órában gondolatban követni akarlak keresztutadon. Annak idején Te magad szenvedted végig ezt az utat - Mennyei Atyád iránti engedelmességből és irántam való szeretetből. A legnagyobb szenvedést vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj, és a világot megváltsd. Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetedért! Világosíts meg, hogy hibáimat fölismerjem, és leküzdjem őket. Szent keresztutad, amelyen most követni szándékozlak, legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája! Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává. Mária, szenvedésekben erős anyád legyen kísérőm! Oldalán bátran járom szenvedéseidnek útját.

1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust

Pilátus igazságtalanul ítél, mert fél az emberektől. Jézus hallgat, elfogadja az ítéletet. Szíve legmélyét érinti, de belenyugszik. Sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érzed, igazad van. Hogy védekezel, ha néha csak egy bántó szó éri a szívedet!

Uram, taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér, hogy irántad való szeretetből elviseljem a fájdalmat. Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni akarok magamon. Elég lesz majd Pilátus ítéletére gondolnom. És ha mégis szólnom kell, csak a szeretet hangján fogok válaszolni.

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Az Üdvözítő önként nyúl nehéz keresztje után. Tudja, hogy ezzel a nehéz kereszttel szabadít meg téged. Ezért olyan határozott, ezért szorítja magához oly erősen. Hogy jajveszékelsz, ha csak egy kis keresztet kell viselned: könnyebb betegséget, minden igyekezeted elleni sikertelenséget, félreismerést. Tárd ki te is a karodat, vedd a keresztet, és viseld az Üdvözítővel együtt a magad és felebarátaid üdvözülésére!

Uram, adj erőt, hogy a szenvedést, amelyet Te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem! Mutasd meg, milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel neked örömet szerezhetek, és általa új emberré válhatok.

3. állomás: Jézus először esik el a kereszt alatt

A teher nehéz. Az Üdvözítő lassan kimerül. Az út köveire rogy, a kereszt megüti Őt. Új erőt gyűjt mégis, és talpra áll. Rád gondol, és bűneidre, amelyekért vezekelni akar. Uram, összeestél a kereszt súlya alatt, amelyet én róttam a válladra. Most látom, milyen borzalmas dolog a bűn, hogy miattam ekkora szenvedést vállaltál.

Add, Uram, kegyelmedet, hogy a kísértésnek, míg nem késő, bátran ellenálljak... Már a legelső alkalmat a bűnre kerülni fogom! Hiszen az én bűneim nyomtak le Téged az út porába.

4. állomás: Jézus édesanyjával találkozik

Mária követte az Üdvözítőt. Most hirtelen megpillantják egymás arcát. Mária a szíve mélyéig együtt szenved fiával a keresztúton. Szenvedéseit egyesítette Jézuséval. Mária szívét a fájdalmak tőre járta át, s ezért érti meg ő a te szenvedéseidet is. Sötét gondok kínoznak, vagy halálos bűn terhe nyomaszt? Fordulj hozzá, a nyomorultak vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez! Ő odavezet fiához, a szenvedő Megváltóhoz.

Uram, szenvedéseid óráiban vigasztalást találtál édesanyád tekintetében. Milyen jóleső érzés megértő emberekre lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértő, tapintatos legyek embertársaim szenvedése iránt, főként szüleim, testvéreim, barátaim szenvedése iránt!

5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban

Az Üdvözítő oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezető úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul megkapta később a hit kegyelmének ajándékát. Íme, így jutalmazta meg az Úr azokat, akik önként segítenek a szenvedőkön! Minden megkínzott, agyongyötört, elfáradt ember szeméből a kereszthordozó Krisztus tekint rád. Segíts rajta, ahogy tőled telik.

Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem magam körül az emberek szenvedését! Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem segítsek keresztjük nehezén erőmhöz mérten! Ha sokat nem is tudok, de amennyit igen, azt örömmel akarom tenni.

6. állomás: Veronika letörli Jézus arcát

Veronika csekély szolgálatot tett az Üdvözítő szenvedéseinek enyhítésére. Ezért örökbe kapta kendőjén az Úr arcának képmását. Ilyen az Úr: ha a legkisebbet is ajándékozzuk neki, magát adja viszonzásul. A legnagyobb szenvedésben is hálás volt a legkisebb jótéteményért. Talán könnyebben elfogadsz egy-egy adományt, de az ajándékozóra kevés figyelmet fordítasz. Pedig milyen kis fáradtságodba kerülne néha egy köszönő szó!

Uram, Te nagyon fontosat mutattál nekem: az igazi hála erényét. Uram, add, hogy elsősorban irántad töltsön el gyengéd, szívből jövő mély hálaérzet, mert végső soron a Te kezedből kapok mindent és magamtól semmire sem mennék! Hálával akarok gondolni azokra is, akik jót tesznek velem, akik közvetítik adományaidat. Sugározd rám szent arcod vonásait!

7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

A kereszt mindig nehezebb lesz, az Üdvözítő egyre fáradtabb, gyengébb. Már alig botorkál, újra földre zuhan. A maga erejéből kell ismét talpra állnia, a szolgák ütéseitől, gyalázkodásaitól kísérve. Az Üdvözítő most azokért a bűneidért szenved, amelyeket újra meg újra elkövetsz, amelyektől oly nehezen tudsz megválni: legfőbb hibáidért.

Uram, bűneim oly erővel nehezednek Rád, hogy ismét a földre nyomnak. Oly nehezen szabadulok tőlük, mindannyiszor elkövetem őket. Adj erőt az igazi elhatározáshoz, hogy végérvényesen tudjak szakítani azzal a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem!

8. állomás: Jézus vigasztalja a síró jeruzsálemi asszonyokat

Az asszonyokat megrendíti a szenvedő Jézus látványa. Pedig jobban tennék, ha hívő lélekkel követnék őt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítő így szól hozzájuk: Ne engem, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok! Ezzel rá akar mutatni arra, mily nagy jelentősége van a tettnek, és mily kevés a sajnálkozásnak.

Add Uram, hogy nem törődve az emberek szóbeszédével, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy kishitűség és a csüggedés erőt vegyen rajtam, amikor hiányzik belőlem a lelkesedés lendülete. Sőt éppen ilyenkor akarok neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni.

9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt

Az emelkedő mindig meredekebb. Elérkezett az utolsó szakasz. Az Üdvözítő szeme előtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre fogják feszíteni. Ekkor merül ki és rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál gyötrőbbek az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Nekik is ki akarja nyitni a mennyek kapuját. Imáidban gyakran emlékezzél meg róluk, a szegények legszegényebbjeiről, akik nem akarnak bejutni Isten országába, habár odajuthatnának.

Uram, harmadszori összeroskadásod által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordultak Tőled, hogy szent szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ő számukra sem!

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Megkezdődnek az előkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított, lázas testéről lerángatják a ruhát. Mily keserűség tölthette el az Üdvözítőt! De érted elviseli! Neked akar erőt adni ahhoz, hogy testedet megőrizhesd tisztán szentül. Vezekel azokért az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test.

Uram, viselt ruháidat is odaadtad. Amid volt, azzal mind vezekelsz. Tarts távol testemtől minden bűnös gerjedelmet! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjem minden megszentségtelenítéstől. Benne mindig a szellem és a Te kegyelmed uralkodjék! Kerülni fogom a túlzott ragaszkodást a kényelemhez. A Te kedvedért áldozatot vállalok magamra, megtagadok magamtól olyasmit, ami testemnek kedves, kellemes. Segíts ebben Uram!

11. állomás: Jézust a keresztre szegezik

Most a legszörnyűbb következik számára, a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Pedig hányszor találhatott volna a maga számára nyugalmasabb helyet a meghaláshoz. Most egyedül van és kiszolgáltatva durva lelkű emberek kénye-kedvének! Így adott példát, hogy te is készségesen vállald, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselned.

Uram, mindenedet elvették. Most elhagyatva fekszel a keresztfán... Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni. Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom azt elviselni, s fölajánlani magam és mások bűneiért.

12. állomás: Jézus meghal a kereszten

Az Úr most hozza a legvégső áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetőz: engedelmes a kereszthalálig, három kínokkal teli órát viaskodik a halállal. S ekkor kiadja lelkét. Az utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához. Küldetését most befejezte. Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, smost az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége. Ennél világosabban és határozottabban nem tudta volna az Üdvözítő kinyilvánítani, és tudtodra adni, hogy miért követel tőled engedelmességet, amely a te megszentelésedre szolgál. Engedelmeskedj, és megszabadulsz minden szenvedélytől!

(Csendben imádkozunk)
Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az őszinte, jókedvű engedelmességgel, és annak lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, pillantsak szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed Mennyei Atyád iránt! Engedelmeskedni akarok a te parancsaidnak, egyházadénak, püspökeid és papjaid parancsainak. Szüleimnek, elöljáróimnak azáltal akarok örömet szerezni, hogy az ő parancsaikat is pontosan és hűen megtartom. Fogadd el engedelmességemnek ezt az áldozatát, és egyesítsd kereszthalálodnak, megváltásod művének gyümölcseivel!

13. állomás: Jézust leveszik a keresztről és édesanyja karjaiba helyezik

Mária szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Most legelső gondja, hogy Fia számára méltó nyughelyet keressen. Ekkor jön Arimatiai József, leveszi Jézus testét a keresztről, és Mária ölébe helyezi. Most még egyszer karja között tarthatja Üdvözítőjét. Nyelve nem szól, de szíve most is azt mondja: Lásd én az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te szavad szerint! Isten akaratában való igazi megnyugvás...
Uram, ha hitem erősebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária nyugalmát abból merítette, hogy hitt benned. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám! Nem morogva, panaszkodva akarom parancsaidat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartásal fogom teljesíteni akaratodat.

14. állomás: Jézus holttestét sírba helyezik

Csak néhány hűséges viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, a szájak hallgatnak. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg fölöttük. Az áldozat befejeződött, nemsokára itt a húsvét. Eljön egyszer a nap, amikor téged is sírodhoz kísérnek, amikor számodra is vége lesz a kemény harc idejének. Ne félj ettől a naptól! Ha végigjártad az élet keresztútját az Üdvözítővel, Ő megragyogtatja előtted a húsvét hajnal boldogító fényességét!

Uram, most vége keserű szenvedésednek! Itt nyugszol a sírban. Azonban hamarosan felvirrad dicsőséged napja, amikor a bűn, a halál, a pokol fölött aratott győzelmed nyilvánvaló lesz. Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet Te ajándékozol nekem. Erősíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen Te haladsz előttem a kereszttel, s a zászlót, amelyen királyságod felségjelvénye, a szent kereszt tündököl, soha cserben ne hagyjam.

Befejezés

Jézus, Te egész életeddel, a halálig menő engedelmességgel az elviselést és a szeretet megváltoztatni képes erejét mutattad meg nekünk. Csendben a szótlanságra buzdítottál, ha már kifogyott minden eszközünk. Adj erőt nekünk eljutnunk a szótlanság erejének megtapasztalásáig, és engedd, hogy az igazság és a szeretet érdekében felemelt szavunkkal mindig szolgáljunk Téged a másik emberben és dicsérjünk Téged! Ámen.

Keress bennünket a Facebookon is!