Notice: Undefined variable: useDefList in /home/szegvaro/public_html/kisboldogasszony.hu/templates/jsn_epic_pro/html/com_content/category/blog_item.php on line 43

A NAGYBÖJT, AZ ÖNMEGTAGADÁS IDŐSZAKA

A húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdete, a hamvazószerda idén március 5-ére esik. A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a
megünneplésére.

Hamvazószerda abból az ősi hagyományból ered, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel! A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

Mivel a vasárnapokat az Egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz, ami ezeknek a jelentőségét hangsúlyozza. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven
napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.

A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.

Az Egyház hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt rendel: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
/Zsadányi József/

 

FERENC PÁPA SZÓL HOZZÁNK:
NE FÉLJÜNK A SZEGÉNYSÉGTŐL!

"Ne féljünk a szegénységtől. Ha helyesen viszonyulunk hozzá, a gazdagság forrásává válhat számunkra" - fogalmaz Ferenc pápa Gerhard Müller érsek Szegényen a szegényekért című könyvéhez írt előszavában. Az előszót a minap tették közé az olasz Corriere della Sera címü olasz lapban. Ferenc pápa az előszóban mélyrehatóan foglalkozik az emberi együttélés és összetartozás feltételeivel.

A "szegénység" szó kellemetlen, rossz érzést kelt. A nyugati gondolkodás a szegénységgel a gazdasági hatalom hiányát kapcsolja össze. A pénz ugyanis a legfőbb hatalom forrásává vált - fogalmazza meg alapvetését Ferenc pápa. Erre a felfogásra vezethető vissza, hogy a gazdasági hatalom hiánya politikai, társadalmi és végül emberi jelentéktelenséggel egyenértékű - mutat rá a pápa. Bár a szegénységnek számos formája ismert, a gazdasági szegénységet élik meg a leginkább iszonyattal társadalmunkban.

Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy a pénz önmagában véve jó, megteremti és megsokszorozza az emberi szabadságot, "olyan eszköz, mely képességeinket megnöveli". Mint minden eszköz, így a pénz is az ember ellen tud fordulni, és elő tudja idézni az emberek eltávolodását egymástól. A haszon és a szolidaritás, az érdem és az ajándék összekapcsolódik, kölcsönösen meg tudja termékenyíteni egymást - írja a pápa. A világnak nagy szüksége van arra, hogy ezt az igazságot újra felfedezze.

Életünk azonban nemcsak a javaktól függ - idézi Jézust a pápa, és hangsúlyozza: a gazdasági szegénység mellett a nincstelenség más formákat is ölt. Életünk kezdeti időszakában függünk másoktól, teljességgel kiszolgáltatottak vagyunk. Ebből meg kell tanulnunk, hogy bátran gyakoroljuk a szolidaritást, mely az élet egyik nélkülözhetetlen erénye.

Megélhetnénk gyengeségként is a kölcsönös egymásrautaltságot, de megélhetjük lehetőségként is, mely szerint mindannyian számíthatunk egymásra, kölcsönösen értékesek vagyunk egymás számára, mindenki a maga módján. Az ember nem tarthatja magát önmagában létező világnak, meg kell élnie összekapcsolódását embertársaival, melyet a "testvériség" szóval írhatunk le; ahol a közjó nem üres és elvont fogalom.

Ha így értelmezi önmagát az ember, és az életét is ebben a szellemben éli, akkor az eredendő teremtményi szegénység, melybe beleszületett, nem akadály többé. Gazdagsággá válik, ami mindenki javát szolgálja. Ez a szegénységnek olyan pozitív látásmódja, melyre mindannyiunkat meghív az evangélium. Jézus így fogalmaz: Boldogok vagytok, ti szegények. (Lk 6,20)

 Ne félj tehát attól, hogy rászorulóvá válhatunk - folytatja a pápa.
A lélekben szegények azok, akik nem félnek attól, hogy teljességgel függjenek Istentől. Isten tud olyan javakat adni nekünk, melyek nem szorítanak korlátok közé, amelyeket még a halál sem pusztít el.

Barátaim, olvasók! Ettől a pillanattól fogva mellettetek állok és veletek járok az úton, testvérként és útitársként - zárja Ferenc pápa az előszót.

 

Gerhard Ludwig Müller érsek lelkipásztori szolgálata meghatározó időszakát töltötte 1988-től kezdődően Lima nyomoregyedeiben. Folyamatosan hangsúlyozta, hogy a tulajdon felelősséget ró az emberre. .
(Vatikáni Rádió) 


Notice: Undefined variable: useDefList in /home/szegvaro/public_html/kisboldogasszony.hu/templates/jsn_epic_pro/html/com_content/category/blog_item.php on line 154

Notice: Undefined variable: useDefList in /home/szegvaro/public_html/kisboldogasszony.hu/templates/jsn_epic_pro/html/com_content/category/blog_item.php on line 43

AZ ÓSZÖVETSÉGI NÉP ADVENTJE

Isten csodálatos bölcsességgel, fokról fokra készítte elő népét a Messiás eljövetelére. Elhangzott sok ígéret és jövendölés. Ezeket akkor sokkal nehezebb volt megérteni, mint ma, a beteljesedés után. De annyi már akkor nyilvánvaló volt, hogy Isten az első emberek bűne után sem hagyta végleg, magára az embert, hanem törődött vele. Készítette a szabadulást bűn rabságából.

Az első isteni ígéret a proto-evangélium, közvetlenül a bűnbeesés után. Isten ezt mondta a bűnre csábító kígyónak:
"Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod" (Ter 3,15).
Mi tudjuk, hogy a jövendölés Máriában és Jézusban teljesedett be.
Ezután következnek a pátriárkáknak adott ígéretek. Ezek közül is mindjárt az első; amelyet Isten Ábrahámnak adott:
"Megáldalak és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövenyét… és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe. /Ter22,17-18/

De hogy ki lesz az utód, aki áldást jelent minden nép számára, az már nem volt ilyen egyszerű.

 

A Messiás nemcsak Ábrahámnak, hanem Júdának is a családjából fog származni.  A kicsiny választott nép évszázadokon át őrizte ezeket a jövendöléseket. Az egy Istenbe vetett hit megőrzése mellett az volt a feladatunk, hogy ébren tartsák a messiási eszmét.

Ha tovább olvassuk az ószövetségi Szentírást a zsoltárokban is találunk olyan részeket, amelyek egyértelműen a Messiásra utalnak.
"Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap, Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek"/72,17/.  
Ugye könnyű észrevenni a hasonlóságot az Ábrahámnak adott áldással? Vagy másutt:
"Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: Testedből utódot emelek trónodra" (132,11).
Még egy zsoltár, amely a Dávidnak ad adott Ígéretről szól: Így szólít majd engem, Atyám vagy; Istenem és üdvöm sziklája! Én pedig elsőszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál". Itt sem kell sokat bizonyítani, hogy az Atya elsőszülötte Jézus, az emberré lett Istene Fia.

Mária az, aki szűzen szülte Jézust. Jézus az Emmanuel, hiszen általa lépett be Isten a mi világunkba. A jövendölés csak őbenne teljesedett be.

 

Gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom" (9,5). Megint csak Jézus az a gyermek, akinek születése oly nagy öröm mindenki számára. Akkor a próféta még csak várta; mi a beteljesedés birtokosai vagyunk.

Izáj Dávid apja, tehát a dávidi család őse. A Messiásnak a családból kellett születnie. Megint egy olyan jövendölés, amely pontosan beteljesedett. Jézus éppen a dávidi leszármazás miatt született Betlehemben, Dávid városában, a népszámlálás idején. Mi azért a karácsonyi készület közben sem feledkezünk el arról, hogy az aranyos betlehemi Gyermek nem akart mindig kisgyermek maradni. Ő azért vállalta az emberi sorsot, hogy minket megváltson.

Szólnunk kell Keresztelő Szent Jánosról, aki az Ószövetség utolsó és az Újszövetség első nagy alakja. Vele ér véget a várakozás, ő mutat rá Jézusra: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!"

Keresztelő Jánostól sok mindent tanulhatunk. Jézus azt mondta róla, hogy az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb nála. Tudta, hogy Jézusnak növekednie kell, neki magának pedig kisebbé válnia.  Ma, amikor az egész élet sikerorientált, gyerekkortól kezdve mindenki arra törekszik, hogy első legyen, érdemes János alázatára komolyan odafigyelni.

Tanulhatunk Jánostól igazsághoz valló ragaszkodást. Merte viperák fajzatának nevezni a buzgó farizeusokat. Mert szót emelni Heródes király bűne miatt is.

Tanulhatunk Jánostól önmegtagadást. Nagyon nehéz életformát választott a pusztában élt. Lemondott mindenről, ami kényelem vagy élvezet. Neki csak az fontos, hogy saját példájával bizonyítsa a metenoia, a teljes belső átalakulás szükségességét.
Összefoglalva: Sokan hangoztatják, hogy az Ószövetség nagyon messze áll tőlünk, modern emberektől, ez tény. Ugyanakkor megpróbáltam megmutatni, hogy a megváltás titka nem érthető az ószövetségi Szentírás szövegei nélkül. Ezeknek a szövegeknek átelmélkedése számunkra is nélkülözhetetlen, ha méltóképpen akarunk felkészülni karácsonyra, Jézus születésének nagy ünnepére.



A MI ADVENTÜNK

Szeretnénk, ha a mi adventünk is szép és hasznos lenne. Ennek első és legfontosabb mozzanata az, hogy készületünk legyen lelki jellegű.
Ahhoz, hogy lelkileg jól felkészüljünk a karácsonyra, feltétlenül szükséges a jó gyónás. Anélkül nincs igazi megtérés, nem lehet ráhangolódni karácsonyra. Istennek adjuk oda bűneinket a gyónásban. Igaz, hogy máról holnapra nem lehet tökéletesen megjavulni, de minden gyónás egy lépés előre az Isten felé vezető úton. Gyónásra tehát szükségünk van.

A gyónás az isteni irgalommal való találkozás szentsége. Örülnünk kell, hogy Isten újra és újra megbocsátja minden bűnünket. Mindig jó visszakerülni Isten szeretetébe. Akinek súlyos bűnei vannak, azért kell gyónnia, hogy erőt kapjon a bűn elleni, naponta folytatandó harchoz. Igazán jó érzés tisztának lenni. Ne fosszuk meg magunkat ettől az örömtől!

A gyónás után következik a szentáldozás. Ha valaki már régen áldozott, óriási öröm újra egyesülni Jézussal a szeretet szentségében. Katolikus karácsony nehezen képzelhető el szentgyónás és szentáldozás nélkül. Adventben ez a legfőbb feladat; a legszentebb, de egyben legörvendetesebb kötelesség. De van más is, ami hozzátartozik az adventhez.

Ilyen például a hajnali mise, latin néven, a Roráté. Szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy az adventi várakozás hangulatát átéljük.


Hosszú idő után most lehetőség lesz hétfőtől csütörtökig, négy héten keresztül reggel 6 órára jönni a roráté misére. Mire véget ér a mise, kint is lassan kezd világosodni és átélhetjük Krisztus, az igazi világosság, legyőzi a bűn sötétjét.    

Jó lenne minden napunkat széppé tenni egy-egy jó cselekedettel, a megszokottnál több imával, önként végzett munkával, másokon való segítéssel. Az igazi adventhez hozzátartozik, hogy minden nap tudatosan készülünk Jézus fogadására. Lelkünket az Ő számára díszítjük fel mindennel, ami jó és szép.
Nagyon fontos időszak lehet az advent a család számára is. A mai rohanásban a családtagok szinte csak „futtában” látják egymást. Arra nincs idő, hogy leüljenek beszélgetni. Hány gyermek panaszolja, hogy a szülei nem érnek rá őt meghallgatni! Milyen szép lenne esténként tévézés helyett leülni és beszélgetni! Ilyenkor el lehetne olvasni egy-egy messiási jövendölést, el lehetne imádkozni egy tized rózsafüzért. Mindenkinek lenne ideje a másik
meghallgatására. Mire eljönne a karácsony, a család újra igazi szeretet-közösség lenne, amelyben mindenki törődik a másikkal, megérti a másikat. Ezekből a beszélgetésekből még az is kiderülne, hogy ki milyen ajándéknak örülne karácsonykor.


Az adventi szent idő alkalom arra, hogy felkeressük az olyan magányos embertársainkat, akikre senki sem gondol. Számukra már az is öröm és óriási ajándék, ha valaki rájuk nyitja az ajtót. Ha egy plébániai közösség minden családban élő tagja csak egyetlenegy magányos testvérét felkeresné, az egész hívő közösségnek szép lenne a karácsonya.
Beszélhetnénk a hibáink elleni harcról. Ha adventben mindenki kiválasztaná a saját legfőbb, legtöbbször visszatérő hibáját és megpróbálna az ellen naponta küzdeni, karácsonyra egy kicsit jobb ember lenne.

Beszélhetnénk az önmegtagadások különböző fajtáiról, amelyek szintén hozzátartoznak az adventhez.
Lehet önmegtagadást végezni az étkezés terén lehet lemondani italról, el lehet hagyni a tévénézést. Karácsonykor jóleső érzéssel lehet a kis Jézusnak megmutatni, hogy komolyan készültünk az ő fogadására.

Közben ne feledkezzünk el arról, hogy az advent nemcsak bűnbánati idő, hanem az öröm ideje is! Őszintén és komolyan törekszünk a megtérésre, hiszen Jézust csak tiszta lélekkel lehet fogadni. Ugyan-akkor örülünk annak, hogy Ő eljön, hozzánk jön el, értünk jön el. Ez az igazi örömhír. Istennek annyira fontosak vagyunk, hogy Fiát küldte el a mi megváltásunkra. Ennél nagyobb és igazibb örömhírt senki sem hozhat az emberiségnek.               

     /Zsadányi József/

 

 


Notice: Undefined variable: useDefList in /home/szegvaro/public_html/kisboldogasszony.hu/templates/jsn_epic_pro/html/com_content/category/blog_item.php on line 154

Keress bennünket a Facebookon is!