A NAGYBÖJT, AZ ÖNMEGTAGADÁS IDŐSZAKA

A húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdete, a hamvazószerda idén március 5-ére esik. A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a
megünneplésére.

Hamvazószerda abból az ősi hagyományból ered, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel! A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

Mivel a vasárnapokat az Egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz, ami ezeknek a jelentőségét hangsúlyozza. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven
napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.

A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.

Az Egyház hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt rendel: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
/Zsadányi József/

 

FERENC PÁPA SZÓL HOZZÁNK:
NE FÉLJÜNK A SZEGÉNYSÉGTŐL!

"Ne féljünk a szegénységtől. Ha helyesen viszonyulunk hozzá, a gazdagság forrásává válhat számunkra" - fogalmaz Ferenc pápa Gerhard Müller érsek Szegényen a szegényekért című könyvéhez írt előszavában. Az előszót a minap tették közé az olasz Corriere della Sera címü olasz lapban. Ferenc pápa az előszóban mélyrehatóan foglalkozik az emberi együttélés és összetartozás feltételeivel.

A "szegénység" szó kellemetlen, rossz érzést kelt. A nyugati gondolkodás a szegénységgel a gazdasági hatalom hiányát kapcsolja össze. A pénz ugyanis a legfőbb hatalom forrásává vált - fogalmazza meg alapvetését Ferenc pápa. Erre a felfogásra vezethető vissza, hogy a gazdasági hatalom hiánya politikai, társadalmi és végül emberi jelentéktelenséggel egyenértékű - mutat rá a pápa. Bár a szegénységnek számos formája ismert, a gazdasági szegénységet élik meg a leginkább iszonyattal társadalmunkban.

Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy a pénz önmagában véve jó, megteremti és megsokszorozza az emberi szabadságot, "olyan eszköz, mely képességeinket megnöveli". Mint minden eszköz, így a pénz is az ember ellen tud fordulni, és elő tudja idézni az emberek eltávolodását egymástól. A haszon és a szolidaritás, az érdem és az ajándék összekapcsolódik, kölcsönösen meg tudja termékenyíteni egymást - írja a pápa. A világnak nagy szüksége van arra, hogy ezt az igazságot újra felfedezze.

Életünk azonban nemcsak a javaktól függ - idézi Jézust a pápa, és hangsúlyozza: a gazdasági szegénység mellett a nincstelenség más formákat is ölt. Életünk kezdeti időszakában függünk másoktól, teljességgel kiszolgáltatottak vagyunk. Ebből meg kell tanulnunk, hogy bátran gyakoroljuk a szolidaritást, mely az élet egyik nélkülözhetetlen erénye.

Megélhetnénk gyengeségként is a kölcsönös egymásrautaltságot, de megélhetjük lehetőségként is, mely szerint mindannyian számíthatunk egymásra, kölcsönösen értékesek vagyunk egymás számára, mindenki a maga módján. Az ember nem tarthatja magát önmagában létező világnak, meg kell élnie összekapcsolódását embertársaival, melyet a "testvériség" szóval írhatunk le; ahol a közjó nem üres és elvont fogalom.

Ha így értelmezi önmagát az ember, és az életét is ebben a szellemben éli, akkor az eredendő teremtményi szegénység, melybe beleszületett, nem akadály többé. Gazdagsággá válik, ami mindenki javát szolgálja. Ez a szegénységnek olyan pozitív látásmódja, melyre mindannyiunkat meghív az evangélium. Jézus így fogalmaz: Boldogok vagytok, ti szegények. (Lk 6,20)

 Ne félj tehát attól, hogy rászorulóvá válhatunk - folytatja a pápa.
A lélekben szegények azok, akik nem félnek attól, hogy teljességgel függjenek Istentől. Isten tud olyan javakat adni nekünk, melyek nem szorítanak korlátok közé, amelyeket még a halál sem pusztít el.

Barátaim, olvasók! Ettől a pillanattól fogva mellettetek állok és veletek járok az úton, testvérként és útitársként - zárja Ferenc pápa az előszót.

 

Gerhard Ludwig Müller érsek lelkipásztori szolgálata meghatározó időszakát töltötte 1988-től kezdődően Lima nyomoregyedeiben. Folyamatosan hangsúlyozta, hogy a tulajdon felelősséget ró az emberre. .
(Vatikáni Rádió) 

Keress bennünket a Facebookon is!