HÚSVÉT ÜZENETE EZ:

„Jézus „Sebei szereztek számotokra gyógyulást.” (1 Pét 2,24c) Nem sebei mellett, hanem sebein keresztül gyógyulunk meg. Csak fájdalmakon keresztül, a fájdalmas út végigjárása, a segítség és a megbocsátó szavak elfogadása adja meg a gyógyulást, és a megváltást.”   (Leo Tanner)

Kunszery Gyula:

Pünkösd

És amikor elérkeztek

Pünkösdnek napjai,

Összegyűltek egy kis házban

Krisztus első napjai.

(Rongyos ruhák, kérges kezek,

Fésületlen üstökök:

Ily egyszerű proktárok

A legelső püspökök.)

És hirtelen lőn az égből

Mint egy sebes szélvihar,

S betölté az egész házat

Zengő-zúgó éji zaj.

 

És eloszlott tüzes nyelvek

Lebegtek a szobában,

S az isteni Szentlélekkel

Betelének mindnyájan.

 

Akik eddig gyávák voltak,

Bátrak lettek hirtelen,

S a tudatlan agyvelőkben

Kigyulladt az értelem.

S kik eddig zsidón kívül

Nem tudtak más nyelveket,

Minden nyelven hirdették már

A krisztusi elveket.

És kiket a sanda kétely

Oly gyorsan megrendíte

Ingadozó tamásoknak

Megszilárdult a hite.

Köztük eddig egyetértés

Alig-alig lehetett,

S föllángolt most szívükben

Az isteni szeretet!

Halljad világ vallomásomat:

Egyszerűek legyünk,

Mint az országút,

Hogy mindenkihez elmehessünk,

Jók legyünk, mint a levegő,

Hogy mindenkit megölelhessünk,

Édesek legyünk, mint a kenyér,

Hogy mindenkit etethessünk,

Vidámak legyünk, mint a bor,

Hogy mindenkit megnevettessünk.

 

Reményik Sándor: 
Valaki értem imádkozott 

Mikor a bűntől meggyötörten 
A lelkem terheket hordozott, 
Egyszer csak könnyebb lett a terhem, 
Valaki értem imádkozott 

Valaki értem imádkozott. 
Talán apám,anyám régen? 
Talán más is,aki szeret, 
Jó barátom vagy testvérem. 

Én nem tudom,de áldom Istent, 
Ki nékem megváltást hozott, 
És azt,aki értem csak 
Egyszer is imádkozott

 

 

Karácsony – szeretet és öröm

A karácsonyi öröm és szeretet nem csak azon a két, három napon van. Az év bármely napján van, csak fel kell rá figyelni. Egy igaz történettel fejezem ki.

A mi falunkban is mint az országba máshol is, van többféle összejövetel, nyugdíjas klubok, tánc- kör, dal-kör, kézimunka szakkör, olvasó kör, sport kör,  stb.

Ide eljárnak a faluban többen hetenként, havonként, ki-ki saját nyugalmát melyik egyesületben találja meg.

Az elmúlt hetekben a szomszéd városban jótékonysági műsoros délután volt rendezve az árva és anyagilag ráutalt gyermekek karácsonyi ajándékozására.

 

 

Szegvárról is hivatalos volt a Rozmaring dalkör. Örömmel mentek és a jól és szépen hangzó dalok előtt a dalkör vezetője nyitotta meg a műsoros délutánt. Egy szívhez szóló megható dallal, az édesanya iránti szeretetről. Lélegzet – visszafojtva, könnyes szemmel hallgatta minden jelenlévő. Majd tapsvihar követte. Utána felkérte a vezető, hogy az ő dalköre tagjaival akar egy nótacsokrot bemutatni. Közösen, egymásra és a vezetőre figyelve a nótacsokor is elhangzott. Itt is lelkes tapsolással fejezte ki a hallgató közönség a tetszését. Befejezés és köszönet képen az est rendezője, minden fellépő szereplése után szép szegfűcsokorral köszönte meg fellépésüket. Itt is kapott a csoport egy csokrot és a dalkör vezetője is. A műsor-vezető asszony hozzájuk is odalépve, mentegetőzve átnyújtotta a két csokrot, mondván majd széjjel bontják és úgy lesz mindenkinek egy-egy szál virág. De a dalkör vezetője, mondván „nem szoktunk szét szedni csokrot, hanem minden fellépésünkért kapott csokor virágot elvisszük a Katolikus templomba a Szűzanya szobra elé rakjuk, megköszönvén neki, hogy sikerünkben segített, és kérjük, hogy Szent Fia továbbra is segítsen bennünket.”

Talán ezeket a szívből jövő szavakat, melyeket sugárzó mosollyal mondott el a dalkör vezetője, a nézőtéren is átérezték, és az a taps volt egy igazi érzést elismerő visszhang.

Igen, egy pár szál virág is adhat örömöt, mert nem mindegy az, hogy hol hervad el az a virág!                         

Közreadta: B. E. 

* **   ***   ****     *****      ******    ******   ****   ***   ***  **  * * **   ***   ****     *****      ******    ******   ****   ***   ***  **  ****   ***  **  *

„Csupán egyetlen szívünk van, amellyel Istent, az embereket és önmagunkat szerethetjük. Ezek a kapcsolódások elválaszthatatlanul vannak egymásba ötvözve…”       

(Jálics Ferenc) 

 

FOHÁSZ I.

Uram Jézus a Te békédet add nekünk hiszen annyi a békétlenség bennünk , közöttünk

Nyugalomra csak Nálad lelhetünk

De csak úgy ha hittel kezedbe tesszük életünk 

Szűzanyám azt a nagy hitet Te eszközlöd ki nekünk

Köszönöm hogy szent Fiad elé viszed minden könyörgésünk

Köszönöm hogy most is közbenjársz érettünk Anyai szereteted ma is érezhetjük. Amen.

 

 

ESEMÉNYEK 2010-BEN:

 

JANUÁR: 

Örömteli esemény, hogy a bibliaórák elindulása ebben az évben új tagokkal történt. Köszöntjük Azokat, akik most kapcsolódnak be a 24 évvel ezelőtt kezdődött felnőtt-képző csoportba. Többen már az Égi hazából segítenek minket, azok közül, akikkel elkezdtük az András atya támogatásával ezt a nagy eseményt annak idején.

*** 12-én szentmisében emlékeztünk meg a II.világháborúban Don-kanyarnál elesett magyar katonákra és hozzátartozóira. Ezt követte az emlékműnél a koszorúzás és a Katolikus Körben a baráti beszélgetés.

***Utolsó szombaton volt a szokásos Egyházközségi Lelki nap a Katolikus Körben, melyet Kovács Sándor atya vezetett. Nagyon jó volt a délutáni csoportbeszélgetésben megtapasztalni milyen közel vagyunk lélekben egymáshoz, milyen sok fontos érték van a mellettünk élő embertársainkban. Isten kegyelme működött, és elmondhattuk: „Jó a testvéreknek együtt!”

FEBRUÁR:

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén egyházközségünkben is ünnepélyes szentmise volt. - Nagyon szép gesztusként éltük meg, hogy a Püspök Atya az egyházmegye területén élő szerzeteseket összehívta Szegedre, egy közös Eucharisztia ünneplésre, majd baráti beszélgetésre a püspökségre. Szegvárról Rozgonyi Mária és Piti Magdolna voltak ott.

Ezen a szentmisén püspök úr köszönetet mondott Istennek és a jelenlévőknek szolgálataikért, Istennek szentelt  életükért. Közösen  a szentmisében elmondott imával is kifejezésre került ez a hálaadás minden szerzetesközösségért.

***11-én volt a Betegek világnapja melyen a szenvedőkért könyörögtünk, s kértük az Úr gyógyító szeretetének kiáradását egyházközségünk betegeire is.

*** 12-én szombaton került megrendezésre a gyerekek farsangja. Most sokkal kevesebben tudtak eljönni a kicsinyek, de aki ott volt nagy örömmel vett részt a mókában, és játékokban.

Februárban már elkezdődött a nagyböjt is. Szerdán és pénteken este a keresztút állomásainak elmélkedésével készítettük lelkileg bensőnket a Húsvéti ünnepekre.

*** 26- án az esti szentmisében imádkoztunk a kommunizmus áldozataiért.

***Ebben a hónapban két nagyobb horderejű gyűjtés is volt templomunkban. Előbb a Haiti földrengés áldozatainak /77 ezer Ft/, majd a hónap végén a katolikus iskoláknak gyűjtöttünk /47ezer Ft/. Sajnálatos, hogy az itthoni ügyek nem olyan fontosak, nem látjuk át mennyire kell támogatni a hazai ifjúság értékmegőrző, jóranevelő intézményeit

Ennek bizonyítéka, hogy az iskoláknak csak felényi összeget tudtunk összegyűjteni. Talán imáinkkal pótoljuk, és évközben a közelebbi diákokat anyagilag is támogatjuk!

MÁRCIUS – ÁPRILIS:

Húsvét előtt az ifjúság szép számmal részt vett a TESZ-VESZ-TAVASZ mozgalomban, melyet Szegedről 2 éve szerveznek A Templomkert, a katolikus kör udvara szépült meg egy kicsit a szorgos kezek nyomán. Virágvasárnap és nagypénteken énekeltük a passiót. Nagy öröm volt a résztvevőknek, de már sajnos az idősebbek „kiöregedtek”. SZÜKSÉG LENNE AZ UTÁNPÓTLÁSRA” Ezúton is kérjük a Tisztelt Olvasókat, hogy a jó hangú fiatalokat buzdítsák, hogy a jövő évben is legyenek énekesek. Főleg a férfi nemet kérjük, hogy bátran jöjjenek. Időben elkezdve szépen lehet Istent dicsérni az énekkel!!!

 
 
 
 
Legnagyobb ünnepünkre ismét a templomi nagytakarítással is készültünk, melyre nem túl sokan, de elszántak, és fiatalos erővel dolgozók jöttek el. Köszönjük munkájukat.
 
 
 
a fiatalok és elszánt idősek

 

***Nagyböjti lelkigyakorlatunkat sokak örömére Rostás Sándor atya tartotta, aki 3 napig egyházközségünk vendége volt. Meglátogatta az időseket a Gondozási központban, gyóntatta a gyermekeket, és mindenkit aki lelki vigaszt várt.

A húsvéti ünnepek liturgiája, és a szentségimádások bizonyára sokak lelkét, és szívét indították és hozták közelebb Isten szeretetéhez.

*** Az Isteni irgalmasság ünnepére kilenceddel készülgettünk itt a templomban, és többen otthon is – több kevesebb sikerrel –

*** Április 25-én a búzaszentelést és egy „Búcsúi” szentmisét Kórógyszentgyörgyön tartottunk Zselepszki György Fábián karmelita atya közreműködésével. Miután Plébánosunk Zsadányi József atya elvégezte a földek megáldását, elkezdődött a szentmise, melyen szép számmal voltak hívek. Kb. 140-150-en örültünk a szentmise után az agapéra hozott finomságoknak is. Hálásan köszönjük azoknak Akik ebben részt vállaltak, és vendégül látták a megjelenteket.

 

„Az Isten-szeretet lényege nem érzelmekből és főleg nem érzelgős szavakból táplálkozik, hanem elsősorban az akaratból…. (Maximilian Kolbe)

 

Orosz E.:  A SZENTMISÉN

Elérkezett Uram az utolsó vacsora mikor szent tested itt hagytad zálogba.

Azért hogy érezzük, hogy szeretsz és itt vagy hogyan köszönjem meg ezt én néked Uram Szóval megköszönni úgy érzem nem elég hálámat leróni tettekkel kell feléd

Mikor csak tehetem szívembe fogadlak ez lesz szeretetem, köszönetem jele

Mást adni nem tudok szívemben lesz helyed Minden szent misében eljössz Te mihozzánk Megismétled az utolsó vacsorát

Ott vagyunk-e Uram ,egészen szívünkkel vagy félig mint Júdás, nyugtalan lélekkel?

Tudjam követni minden mozdulatod, a szavad, a tetted a szent áldozaton vagy gondjaim miatt olyan szétszórt vagyok

Azt sem tudom sokszor miért és hol vagyok Bocsáss meg jó uram mindezekért nékem. Ígérem ezentúl szeretettel járok el minden szent misére,

Hogy ott részt vehessek a szent cselekményben,

Mint szent János tette, ki nem sokat beszélt, csak kebledre hajtotta fejét

Hallgatta szívednek minden dobbanását, szomjas szívvel itta a szeretet titkát.

Számomra is élmény legyen minden szent áldozás,

Nem csupán szép szokás Szeretetben és békédben való növekedés egymásra találás, vele és testvéreimmel is kapcsolatnyitás.

A vacsora után szomorú szemedben de halkan énekelve elindultatok kivonultok az olajfák hegyére.

Mint éreztél Uram ezt az is mutatja, földre hullt véred szent harmatja

A szenvedés kelyhét egyedül kell kiinnod Elhagyatottságban gyötörnek a kínok Tanítványaid is épp most elaludtak a szenvedésedben így nem osztozhattak .Kimerültek ők is,nem öröm és vigalom jutott ma estére.

Most itt a fájdalom amely olyan szörnyű, ilyen nem volt soha.

Megfoszta tőle az Isten szent Fia.

Atyához könyörög, hogy vegye el tőle  e keserű kelyhet,

Hogy kiigya a szenvedés poharát,

 azzal megfizesse üdvösségünk árát. Szenvedést adsz Uram, de adj hozzá időt, hogy Tetőled kérjem hozzá azt az erőt,

mellyel érdemeid eltudom fogadni,

 s Te kínjaid mellé oda tudjam tenni

Örömben s bánatban Hozzád tudjak menni …

 

IDEGEN AZ UTCÁN

Mennyire remekül érzem magam a bőrömben! Nagyon elégedett voltam azzal, hogy milyen kedves, aranyos és figyelmes ember vagyok.

Nem sokkal korábban órákat töltöttem el önkéntes munkával, arra áldozva az időmet, hogy másoknak segítsek. Egy gondozóközpontban vettem ki a részem a betegek ápolásából, könyveket és leveleket olvastam fel nekik, beszélgettem velük. A fejem tele volt önmagam iránti hálával. Hihetetlenül hasznosnak éreztem magam, csodálattal teltem el, és magasam felette álltam azoknak a kisembereknek, akik túl önzőek és elfoglaltak ahhoz, hogy szűkölködőkön segítsenek.

Miközben magamba feledkezve éppen azon elmélkedte, hogy milyen nagyszerű emberré is válok, alig vettem észre a szurtos idegent, aki szembe jött velem. Egyenesen felém tartott, mintha aznap én lennék az egyetlen ember az utcán. Amikor végül felfigyeltem rá, megdermedtem. Ajjaj! Láttam a mocskos ruháját, amely szakadt és pecsétes volt. Nyilvánvalóan hónapokat töltött már az utcákon, talán kapualjakban vagy hidak alatt élt, dobozokban húzta meg magát, vagy újságokba burkolózott, hogy felmelegedjen.

Rettegtem a szembesülésről. Ha hajléktalan közelített hozzám, mérhetetlenül kényelmetlenül éreztem magam. Tudtam, hogy meg kellene próbálnom segíteni, de úgy éreztem, képtelen vagyok bármire is. Ha készpénzt adok, talán rosszul használja fel. De mi mást is tehetnék? Meg aztán nekem sincs sok pénzem. Szűkös költségvetéssel dolgoztam, minden fillér számított: Valójában azért gyalogoltam hazafelé, mert így megspóroltam a buszjegy árát, a megtakarított pénzen pedig vehetek magamnak valami kis meglepetést, talán egy tölcsér fagyit jutalomként. Megérdemeltem a jutalmat. Kijárt nekem.

Ideges lettem, mert a férfi egyre csak közeledett. Végül is az én pénzemről volt szó! Keményen megdolgoztam érte. És jogomban állt megtartani, amit kerestem. Jogomban állt arra költeni, amire csak akartam. Nem várható el tőlem, hogy a nehezen megszerzett pénzt odaadjam valakinek, aki nem tett érte semmit. Ezért aztán feszülten és idegesen figyeltem, ahogy hozzám lépett.

- Tudna adni egy kis pénzt? – kérdezte, és felém nyújtotta a kezét.

Visszahúzódtam anélkül, hogy valójában megmozdultam volna. A tárcámban lévő pénzre gondoltam. Olyan kevés. És az enyém, csak az enyém. Kifogásra nyitottam a szám, azt akartam mondani, hogy nincs pénzem, hazudni akartam és lerázni. A szeme az enyémet fürkészte, miközben beszéltem, így hirtelen az igazat mondtam, vagy legalábbis részben:

- Nincs túl sok tartalékom.

És ez végül is igaz. Szűkösek voltak a lehetőségeim, minden kis jutalomért áldozatokat kellett hoznom, mint például gyalog járni munkába és aztán haza. Ám az a tekintet áthatolt az önelégültségemen, a saját igazamban való hitemen, az önzésemen.

- Értem – felelte, a hangja mély és komoly volt. Én meg azt gondoltam, hogy valóban érti. A pontos igazságot. Azt gondoltam, átlát rajtam, a pénzsóvárságomon. Azt gondoltam, valahonnan tudja, hogy mennyi pénz van nálam, és mit terveztem vele. Úgy tűnt, belelát a szívembe, és hallja gyerekes vágyaim visszhangját. Az én pénzem volt. Nem akartam osztozni rajta. Mért is kellene? Magamnak akartam. Ekkor, még midig a szemembe nézve így szólt:

- Én sem voltam mindig olyan, amilyennek most lát.

S azzal elsétált, egyenesen háttal, rongyos ruháiban is méltóságteljesen. Én pedig ott álltam megmerevedve és mélységesen szomorúan, mert bűnösnek éreztem és szégyelltem magam.

Hogy lehettem ennyire önző, mohó és ilyen kegyetlen?! Ha kevés is volt a pénzem, megoszthattam volna. Vehettem volna valami apróságot mindkettőnknek. Elmehettünk volna együtt az egyik közeli gyorsbüfébe. A pénzem bizonyára elég lett volna két személyre is…

Ebben a másodpercben megperdültem, hogy visszahívjam, de már eltűnt. Senki sem volt mögöttem. Nem láttam ajtókat, ahol besurranhatott. Sem autókat, hogy elrejtőzzön mögéjük. Nem voltak kis utcácskák, ahol felszívódhatott volna. Miközben megszégyenülten álltam önzésem miatt, eltűnt.

Soha többé nem láttam. De abban a percben, ahogy végignéztem az üres járdán, már tudtam: az a piszkos ruhájú, hajléktalan idegen is tudta, hogy egyáltalán nem voltam olyan jó, kedves és figyelmes, mint amilyennek szerettem volna hinni magam. Felismerte a rejtett önzést. Ismert engem.

És akkor hirtelen és is felismertem őt! Végül is rávezetett, nem igaz? Emlékeztetett rá, hogy nem mindig volt olyan, amilyennek akkor láttam. És eszembe jutott az a bibliai idézet, amelyik arra biztat, hogy legyünk vendégszeretők az idegenekkel, mert tudtunkon kívül talán éppen angyalokat vendégelünk.

Mert hiszen ő is az volt. Olyan biztos vagyok benne, mint bármi másban. Azért küldték azt a hajléktalan, rongyos idegent, aki néhány fillérért koldult, hogy emlékeztessen, távol állok a magamról feltételezett jóságtól.

Átlátott kemény és felsőbbrendű viselkedésemen.

 

Hosszan gondolkodtam azokon a pillanatokon. Újra és újra elpróbáltam, mit kellett volna mondanom neki, és azt kívántam, hogy bárcsak elmondhatnám egyszer. Gyakoroltam a beszélgetést, hátha visszatér, hogy még egy esélyt adjon. Attól kezdve a sétáim közben az ő arcát kerestem. De nem jött többé. Azt hiszem, megtette, amit meg kellett tennie: értékes leckét adott magamról és másokról. Megtanította,hogy ne gondoljak magamról túl sokat, ne legyek olyan elégedett magammal. És megtanította azt is, hogy ne ítéljek meg másokat túl könnyedén.

Hiszen a következő rongyos idegen  lehet álruhás angyal. /Ismeretlen Szerző/ 

Közre adta: Víghné Somodi Rita

 

„Tegyétek azt, amire képesek vagytok. Amire ugyanis nem vagytok képesek, azt Isten fogja megtenni. Bízzatok mindent a szentségi Jézusra, és Máriára, a keresztények segítőjére, és így átélitek majd, mi is tulajdonképpen a Csoda…” (Don Bosco)

 

JUCI NÉNI KINCSEIBŐL

KERESZT A PORBAN

 /Nagy Miklós verse/

A templom ma a bánat fészke lett.

Rettentő titka a nagy feszület

A földre téve. A csupasz falak

Merednek rá. Nehéz csönd fojtogat.

Reszket mellünkre kulcsolt két kezünk,

A vétkeinkre így emlékezünk.

Szemünk lezárva. Jobb, ha mit se lát,

Mert ittuk vétkek mérgezett borát.

Sötét kiáltó jelek a nagy oszlopok,

Ajkunk remegve imákat dadog.

Nagypéntek van, félelmetes

A földön fekszik a sápadt kereszt.

 

De ím a templom fojtott bánatát

Vidám csattanó csók hasítja át.

Felrettenünk. Egy kisgyermek hajol

A keresztre és keresi, ahol

Jézus testén kinyíltak a Sebek

S csókolja a szöggel átvert kezet,

Aztán kúszva a szívéhez tapad

És csókolja a sebzett lábakat.

 

Ámulva nézem. A nehéz titok

Megoldva fénylik. Azért fekszik ott

A porban  Jézus, hogy így közelebb

Legyen szívünkhöz az öt drága Seb.

De  miért rögtön csak ő érzi meg,

Az égi titkot, ez a kis gyerek?

 

Mert kicsi ő, és mert alázatos

S, amit a gőg a porba betapos,

Kereszt a porban neki más világ

És rajta át Isten szívébe lát.

S amit ott lát, az neki is titok,

De csókja már utat nyitott.

S mi elfáradva a földi vad tusán

Megindulunk a gyermekcsók után.

Sebekkel telve szívünk és agyunk

Sebet csókolni porba roskadunk.

 

AZ ÖREGEMBER ÉS A POKRÓC

Egyszer volt egy fösvény fiatalember, s annak a fösvény embernek volt egy fösvény felesége, s volt nekik egy öreg-öreg apjuk. Ez az öreg apjuk olyan öreg volt, hogy úgy reszketett a keze, hogy amikor a levest ette, amíg a kanállal a tányértól a szájához vitte, mind kireszketett a kezéből, s az abroszt is mind teleöntözte. Mikor a tányérból ki akarta tölteni a kanálba a levest, a tányért is elejtette, s eltörött. Ezért úgy megharagudott a fiatalasszony az apósára, hogy nagyon. Rábírta a férjét, hogy az öreget csapják el a háztól, eresszék világgá, hogy ne csináljon annyi szemetet náluk. A fiatalember rá kellett szánja magát, mert az asszony annyit duruzsolt, hogy végül is meghajolt az akarata előtt.

Elmentek a vásárba, és vettek két új pokrócot. Elhatározták, hogy a két pokrócot az öregnek a hátára teszik, s úgy indítják világgá. Akárhol elesteledik, az egyik pokrócot leteríti, és a másikkal takarózik, s úgy aludjon.

Mikor hazaérkeztek, hát sem a férfi, sem a fiatalasszony nem tudta rávenni magát, hogy az öreget útnak eressze. Volt nekik egy olyan hat esztendősforma fiuk. Azt mondja neki az apja: - Fiam, itt van ez a két pokróc, ügyesen össze vannak fogva. Mi elmegyünk a mezőre dolgozni, s mikor te gondolod, hogy már kinn vagyunk a mezőn, akkor a pokrócot tedd nagyapádnak a hátára, fogd meg a kezét, s vezesd ki az utcára. Mondd meg neki, hogy le is út, fel is út, menjen világgá, többet hozzánk ne jöjjön vissza.

Úgy is tett a gyerek. Mikor az apjáék elmentek hazulról, akkor gondolt egyet, és csak az egyik pokrócot vette elő. Ezt rátette a nagyapjának vállára, s kivezette az utcára, s azt mondta neki:

- Nagyapám, maga menjen akár le s akár fel, de többet ide nálunk haza ne jöjjön, mert magának itt helye nincs.

Az öreg sírt egy kicsit, s a pokróccal a hátán megindult egyfelé. Este hazajött az ember és az asszony a mezőről, s látják, hogy a pokróc ott van, néznek szerte, az öreg meg nincs ott. Elészólítják a fiút: 

Mi van nagyapáddal?

- Hát úgy tettem, ahogy maguk mondták.

- Hogy?

-Rátettem a pokrócot a hátára, s megmutattam az utat neki, hogy menjen világgá, s többet ne jöjjön haza, mert nincs reá szükségünk.

-Hát akkor ez a pokróc, ami itt van, miért nem tetted ezt is reá?

Akkor egy kicsit állott a fiú, s azt mondja:

-Tudja, miért nem tettem, édesapám? Eszembe jutott, hogy mikor maguk is úgy megöregszenek, mint ahogy ő van, s utat kell adjak maguknak, akkor én ne kelljen hogy vegyek pokrócot, evvel a pokróccal maga is menjen el.

 S akkor összenézett az ember az asszonnyal, elszégyellték magukat, és sírni kezdtek. Hamar kihozta az ember a lovat az istállóból, s ráült, s a kilencedik falu végén utolért az öreget. Bocsánatot kért tőle, felültette a lóra, úgy vezette kötőféknél fogva, amíg hazaértek. Hogy hazaértek, mindig az asztalhoz ültették, s a gyereket is úgy nevelték hogy tisztelje az öregeket. Többet nem bánták, ha eltörött a tányér, vagy kiömlött a leves, vagy mi lesz, mi nem lesz, jó szemmel nézték az öreget. Tisztességesen éltek, s máig is élnek ha meg nem haltak.            

(Népmese)

 

Orosz E.:  FOHÁSZ II.

Az Úr Jézus nem taszít el senkit

De az Üdvösségre nem is kényszerít

Szelíd szeretettel vár és hív.

Váratlanul nem törsz reánk,

Kopogsz szívünknek ajtaján

Bebocsátást szelíden kérsz,

Békét hozol ha vár a szív

Nyugalmad és szereteted betölti azt ki

beenged

De szabad akaratát senkinek nem töröd meg

Gyógyíts kérlek minden sebet

Minden rászoruló embert

Csak Te oldhatod fel Uram magányomat

Add, hogy Rád bízhassam minden gondomat.

Eléd hozom Uram megfáradt szívemet

És most arra kérlek, adj erőt Istenem

Ne hagyj ellankadni s félúton megállni

Kegyelmi erőddel tudjak lelkesedni. Szűzanyám segíts végig kitartani,

Gyermeki lélekkel merjek hozzád bújni

Anyai öledben engedj megpihenni

Simogató kezed merjen elfogadni

Kétségbeesetten ne hagyj …..

Jöjj Anyám és segíts szent Fiadhoz jutni

Irgalmas jóságát örökre áldani

Boldog, békés szívvel mindvégig szolgálni.

 

 

További események 2010-ben

MÁJUS 2-ÁN:

ANYÁKNAPJA alkalmából megköszöntöttük Égi édesanyánkat: Máriát énekekkel, valamint a gyermekek verseikkel édesanyjukat, nagymamákat. A kicsik és nagyok szívükből jövő szeretettel mondták el verseiket. Még a nagyok is vállalkoztak erre, pedig a szereplés nem a kedvencük. Az édesanyáknak jól esett, megható volt akár a picik, akár a nagyobbak szereplése. A kamaszok „esetlen” beállásai mögött az igazi szeretet tükröződött…

Köszönjük nekik és az édesanyáknak akik eljöttek, és gyönyörködtek eme alkotásban. A szavalatok után a virágok átadása is megtörtént. Idén is szép színekben pompázó petúniát ajándékoztunk, melyet az ifjúsági csoport Sz. Judit vezetésével díszített, csomagolt be. Köszönjük a közreműködést mindenkinek.

 

ELSŐÁLDOZÁS


Idén  17 gyermek és 2 felnőtt vette szivébe először az Úr Jézust. Nagyon szép, megható ünnepe egyházközségünknek a nap minden évben.

Kicsit mindannyian – mi felnőttek- újra átéljük saját elsőáldozásunkat, vagy egy nagyon szép élményünket az Úrral. Hála Istennek, hogy vannak, és reméljük – jól kell imádkoznunk – megmaradjanak, és az Ő gyermekeik is legyenek áldozók.

 

Nagy Miklós: NYITVA MARADT

 

És újra zeng a húsvét titka,

Széthullott szikladarabok

Őrzik a balzsamillatot –

Benéztek már az üres sírba

A fényre szomjas századok

És így maradt számunkra nyitva

s belőle folyton kiragyog

teremtő kedve új csodára –

föltámadott!

 

Sodornak hozzá szakadatlan

Tűnő embert tűnő idők

S a bennünk rejlő halhatatlan

Megérzi őt a sír előtt,

Mit Isten nekünk kinyitott.

Ebben a fénylő virradatban

A Golgota már nem titok –

Krisztus föltámadott!

 

BÉRMÁLÁS

Idén  10 fiatal, és 2 felnőtt bérmálkozott egyházközségünkben. Reméljük, hogy ez a „kicsi szám” a mélypont volt, és ennél már csak többen lesznek a következő években, akik részesülnek a NAGYKORÚSÁG SZENTSÉGÉBEN.

Dr. Kiss-Rigó László püspök úr vidáman, szívhez szólóan köszöntötte a falu népét. Az nap igen sűrű volt a programja: még két bérmálás és egy futballmérkőzés előtt viszonylag rövid időt töltött nálunk. Homiliája igen tanulságos, követendő a fiataloknak jó útravalóul szolgált.

Legközelebb szeptember 5-én a búcsúnk ünnepén köszönthetjük őt újra Szegváron.

 

IRGALMASSÁG KONFERENCIA

BIZALOM AZ IRGALMAS ISTENBEN

2010. május 1-jén Budapesten a Szent Imre Plébánián tartották a II. Országos Irgalmas konferenciát. Erre az alkalomra négyen utaztunk el Szegvárról. Mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen lesz ez a konferencia, mivel még egyikünk sem vett részt ilyen jellegű összejövetelen.

A konferencia fővédnöke Erdő Péter bíboros, érsek volt.

Erre a konferenciára 5 földrészről (USA, Afrika, Ausztrália, Európa, Fülöp Szigetek) is érkeztek meghívott papok és egyházi küldöttek, mi magyarok kb. 300-an lehettünk.

A nap Szentmisével kezdődött, majd a nap folyamán több előadást hallgattunk Isten irgalmasságáról, hallottunk tanúságtételeket és közte énekkel dicsőítettük Istent.

Lehetőségünk nyílt Szt. Fausztina ereklyéje lé járulnunk, amit erre az alkalomra hoztak ebbe a templomba. Szt. Fausztina nevéhez fűződik az irgalmas Jézus képe. 1931-ben Jézus megjelent Fausztina nővérnek és megkérte, hogy fessen egy képet róla ezzel a felirattal: „Jézusom Bízom Benned”, és kérte, hogy mindenkinek beszéljen az irgalomról.

Néhány gondolatot megosztok a hallott előadásokból, amelyek megérintettek engem.

- Az irgalom nem más mint a segítő, önzetlen és önkéntes szeretet.

- Az irgalmat mindenki magában hordozza.

- Az egész Szentírás az irgalmasságról szól. Isten irgalma az, ami határt szab a világ gonoszságának

- Az irgalmasság célja a másik méltóságának visszaállítása

(pl. a tékozló fiú esete a moslékos vályútól az Úr vacsorájáig)

- Bárkivel is beszéljek Jézus arcát keressem benne, legyek vele figyelmes, türelmes, legyünk őszintén kíváncsiak rá, és beszéljünk Isten irgalmáról.

- Isten képmásává kell lennünk. Hogyan? „Éhes voltam ennem adtatok…

 

Beer Miklós Váci püspök Böjte Csabát idézte, hogy mit tett akkor mikor a Román rendőrök egy csavargó gyermeket állítottak elébe. Először megölelte, megcsókolta a gyermeket, majd megetette, megfürdette, tiszta ruhát adott rá és csak ezek után kezdtek beszélgetni, róla és Isten dolgairól. Ezeket a gondolatok emlékezetesek lesznek számomra, mint irgalmas cselekedetek egyik példája.

 Mindenkinek fel kellene karolnia egy családot, akik nálánál rosszabb helyzetű vagy éppen a szomszédját, aki segítségre szorulna.

Krisztus szeretete sürget minket, azonnal kell cselekednünk, ha valakinek segítségre van szüksége. Nem később, nem holnap, hanem MOST.

Keresztény küldetésünk Isten irgalmasságának terjesztése tanúságokkal.

Felemelő érzés volt, amikor délután 3 óra kor az Irgalmasság órájában a külföldi vendégek az irgalmasság rózsafüzér egy-egy tizedét a saját nyelvükön imádkozták, mi pedig magyarok válaszoltunk rá. Itt igazán érezhető volt az egyetemes egység.

 Ezt követte a Szentségimádás, majd családi tanúságtétel és a koncert.

A 18 órakor kezdődő Szentmisét Erdő Péter bíboros celebrálta, majd hálaadással és dicsőítéssel ért véget ez a tartalmas nap.

Mindannyian lelkiekben gazdagodva tértünk haza, és bízva abban, hogy a hallottakat tettekké tudjuk váltani.

Köszönjük Magdi, hogy elvittél!     

/Gémes Anita/

 

 „ A KICSIK IRGALOMBÓL IRGALOMRA LELNEK”

 

Az idén második alkalommal rendezték meg hazánkban május 1-jén  a Bizalom az Irgalmas Istenben című országos konferenciát a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánián.

II. János Pál pápa életével, pápai szolgálatával, és halálával új erővel hirdette az irgalmasság üzenetét. Ezt a hívást követte C. Schönborm bíboros, kezdeményezésére világkongresszusok és konferenciák sorozata ünnepli és hirdeti Isten irgalmasságát. Hazánkban először 2009. április 18-án ilyet. Az idei konferencia mottója: „ A kicsik irgalomból irgalomra lelnek”.

Egy egész napos rendezvénysorozaton vehettünk részt, ahol a délelőtt és délután folyamán tanúságtételeket hallgathattunk meg. Megmutatkozott bennük a hit, az irgalom és a szeretet.

Szívemet nagyon megérintette egy nagycsalád tanúságtétele a krisztusi szeretetről.

Benyus Sándor – zenész- édesapától hallhattuk a családjuk történetét. Tíz gyermekkel áldotta meg őket a Jóisten. Életüket szokványos emberként élték. Voltak nehézségeik, anyagi gondjaik, de mindég mellettük állt VALAKI. Szeretetben soha nem szűkölködte.

Mindegyik gyermek magas szintű zenei képzettséget szerzett. 28 unokájuk született eddig, a 29. hamarosan Isten segítségével napvilágot lát.

A gyermekek is tehetséges kis zenészek, a legkisebbek pedig énekelnek. Ők a Benyus Testvérek Kamaraegyüttes.

Csodaszép gyermekhangon csendült fel Jézus dicsőítése. A felnőttektől Bachot hallhattunk.

Megható pillanatnak lehettünk tanúi: Édesanyjuk szerényen elbújt a paraván mögött, nagyon nehéz volt őt előcsalogatni. Mindannyian kíváncsiak voltunk arra az édesanyára, aki a mai nehéz világban nevelt fel, és tartott egyben, egy ekkora családot. Tapssal és könnyes szemekkel köszöntötték őt.

Mindannyiunk számára példaértékű az a szeretet, ami körülöleli őket.                   

VSR

 

SZENT JELVÉNYE A MAGYARNAK!” 

2010. június 4-én, pénteken késő délután, a gyászos trianoni békediktátum 90. évfordulóján falunkban országzászlót szenteltek az I. világháborús emlékmű szomszédságában. A szegváriak példaértékű összefogásából épült fel közel két hónap alatt,  szürke terméskőből a kb. 2 méter magas, négy oldalú talapzat, melyen  fém zászlórúd áll, tetején az apostoli dupla kereszt. Rajta az ereklyés lobogó fél árbocra engedve. Az ünnepségen  300-an vettek részt. Az ereklyés országzászlót a „Boldogasszony anyánk…..” ősi magyar himnuszunk éneklése alatt négy szegvári (2 fiú-2 leány) népviseletbe öltözött, idén elsőáldozó gyermek vitte a szentelés helyszínére. Ezzel jelképezvén, hogy a szegvári ifjúság a szegvári jövő záloga.

Harangozó Imre  néprajzkutató-tanár  megemlékező beszéde után Zsadányi József plébános úr országzászló szentelési imája következett. Majd ifj. Ternai József kántor úr és énekkara, valamint a megjelentek együtt énekelték el a Himnuszt és a Székely himnuszt, miközben két szegvári népviseletbe öltözött egyetemista fiú fél árbocra vonta fel az ereklyés lobogót.  Juhász Gyula: Trianon c. versét Szűcs Zoltán helybéli kultúrapártoló társunk mondta el mely sorok sokáig csengenek vissza emlékezetünkben. Ezután Gémes László polgármester úr méltatta e nemes kezdeményezés megvalósulását, kiemelve, hogy az emlékmű a szegváriak önzetlen adományából, közadakozásból épült fel. Köszönő szavai után az események a templomban folytatódtak, ahová sokan átvonultunk arra a szentmisére, melyet a Trianonban, 90 évvel ezelőtt szétszabdalt Magyarország területén élő minden magyarért, a sebek gyógyulásáért, az Isteni igazságszolgáltatásért fohászkodva mutatott be Plébános Úr.

Az építkezés egyik kezdeményezője és szervezője Kovács Imre. Tőle kérdeztem, mit jelent az ereklyés országzászló, és mit szimbolizál?VÁLASZ: Amikor 1920-ban, Trianonban az I. világháború lezárásaként Magyarországot a nagyhatalmak szétszabdalták, – „büntetésként” a háborús szerepéért – a csonkán maradt országrészben 1928-ban elindult egy mozgalom, amely azt célozta, hogy minden településen épüljön un.  „országzászló”, mely kő alapon, fél árbocra engedett nemzeti zászlóval minden nemzedék számára hordozza az üzenetet: NEM FELEJTÜNK SOHA, ÉS NEM MONDUNK LE AZ 1000 ÉVES MAGYARORSZÁG EGÉSZÉBŐL KITÉPETT NEMZETTESTRŐL. Az építkezés egyik kezdeményezője és szervezője Kovács Imre. Tőle kérdeztem, mit jelent az e

 

Elsőként 72 településen épült országzászló abban az időben csonka Magyarországon – melyeket a háború kitöréséig több száz követett. A II. világháború után ezeket a kommunista diktatúra lebontatta, igyekezvén minél hamarabb elfeledtetni a magyar nép fájdalmasan igaz történelmét. Az elpusztított emlékművek helyett épültek a szovjeteket dicsőítő emelvények. Szegváron ez fordítva történt, hiszen a szovjet emlékmű helyére épült az országzászló.

Mondható, hogy a hazug, pusztító diktatúrát a magyar történelem igazságára fordítottuk. Az ereklyés országzászló attól ereklyés, hogy a Szent Korona országainak címere és azt védelmezőn közrefogó két angyal látható a zászlón, ami jelenleg sajnos már nem a hivatalos zászlója csonka országunknak, pedig évszázadokon át az volt. Az emlékmű a nemzeti összetartozást jelképezi. A négy oldalú kőtalapzat tetejére az elszakított országrészekből származó kisebb köveket építettünk be,  ezzel is fizikai módon megjelenítve a történelmi Magyarország egységét. Három oldalán egy-egy emléktábla látható. Egyik oldalán a Magyar Hiszekegy – Papváry Elemérné által megfogalmazott első versszaka – melyet a szovjet megszállásig minden magyar iskolában, minden nap, tanítás előtt kórusban mondtak el a diákok tanáruk vezetésével: „HISZEK EGY ISTENBEN, HISZEK EGY HAZÁBAN, HISZEK EGY ISTENI ÖRÖK IGAZSÁGBAN, HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN.” Második oldalán lévő táblán a történelmi Magyarország körvonala látható, közepén a megcsonkított országhatárral, figyelmeztetve a trianoni diktátum aláírásának időpontjára: 1920 - ? A  kötőjel és kérdőjel a reményt fejezi ki, hogy ez az állapot nem végleges. A harmadik táblaírást egy I. világháborús hős magyar katona sírfeliratáról idéztük: „NEM HALTATOK MEG HIÁBA, LESZ MÉG A GYÁSZNAK IS VIRÁGA. ÖT RÉSZRE HIÁBA OSZTOTTÁK, EGY ÉS NAGY LESZ MÉG MAGYARORSZÁG.” A szegvári országzászló megvalósításával új korszakot nyitottunk a nagy történelmi múlttal rendelkező szülőfalunk életében. Felépítésével nemcsak emlékezni és emlékeztetni szeretnénk, hanem felhívni a felnövekvő szegvári nemzedék figyelmét két feladat elvégzésére. Egyik: amint történelmi országunk újra egyesül, az országzászló ereklyés lobogót fel kell húzni a csúcsra. A másik: az emléktáblán a kérdőjel helyén a trianoni időszak végét jelentő aktuális évszámot bevésni. Akik pedig hiteles ismeretekhez szeretnének jutni a trianoni történésekkel kapcsolatban, bátran forgassa a szentelés előtt szétosztott: Radics Géza: Merénylet a magyarság ellen című kiadványt. (Új érdeklődők a szervezőktől igényelhetnek.)

Bába Eszter szegvári fiatal pályakezdő volt a rendezvény egyik szervezője, és a megemlékezés levezetője. Kértem mondja el, mi volt a benyomása, és mit tart fontosnak a jövőt illetően? VÁLASZ: Amikor elvállaltam a segédkezést a rendezvénynél, nem láttam mögé, nem gondoltam volna, hogy ez valami több lesz. Azt gondoltam, néhány szívében magyar és szegvári ember emléket szeretne állítani. Ahogy haladtak előre az események, és egyre több adomány, segítség érkezett, kezdtem érezni, itt valami elkezdődött. Mint szegvári fiatal, még nem tapasztaltam ekkora összefogást. Hálás vagyok a kezdeményezőknek, köszönöm, hogy részese lehettem falunk kicsiny csodájának, a közösséggé válás ilyen formájának.

A Szűcs Zoli által elmondott Juhász Gyula: Trianon versidézete úgy hiszem mindig aktuális: „Nem kell beszélni róla sohasem? De mindig, mindig gondoljunk reá!” Talán a földrajzi értelembe vett revízió nem történik meg, de az emberek szívében újjászületett a határok nélküli ezeréves Magyarország – és szerintem ez felbecsülhetetlen.

Jövőre, 2011. június 4-án, szombaton este 19 órakor kezdődő szentmisével – mint a korábbi években – egybekötött megemlékezést tartunk a katolikus templomban, utána pedig a falu szívében, most már a falu és a nemzet szívénél, az országzászlónál. Csak remélni tudom, hogy legalább annyian leszünk, mint a szenteléskor!          

Találkozzunk 2011. június 4-én, szombaton este 19 órakor a katolikus templomban tartandó szentmisén, melyet a trianoni gyász oldásáért, az isteni      igazságszolgáltatásért, valamint az elszakított területeken élő nemzettársainkért mutatunk be, ezt követően  az emlékműnél gyújtunk gyertyát.

AKI HALLJA, ADJA ÁT!

Kovácsné Nagy E.

 

NYÁRI TÁBOR PÁLMONOSTORÁN

Idén két alakalommal is voltunk nyaralni hittanosainkkal a „TANYÁN” Mindkét időpontban jó időt kaptunk, és szép élményekben volt részünk. Köszönjük  a lehetőséget, és akik eljöttek biztosan szívesen gondolnak vissza majd ezekre a napokra. A lovaglásra, a fürdésre, és az akadályversenyekre. Minden szónál többet mondanak a képek,melyek felidézik e szép órákat.

 

 

ÜNNEPEK ESEMÉNYEK AZ ÉV MÁSODIK FELÉBEN

RÓMÁBAN MINISTRÁNSAINK

Július hónap végén nagy örömmel és meghatódva indítottuk útjukra a szegvári ministránsokat, hogy részt vegyenek a nemzetközi találkozón Rómában. Nagy gyűjtésekkel készültünk, és imádkoztunk,hogy sikerüljön mind az 5 fiatalnak eljutni a katolikusok fővárosába,és lám nemcsak 5-en, hanem az utolsó pillanatban a 6. Kovács Béci is eljuthatott. Nagyon szép élményekkel tértek vissza, melyről be is számoltak a következő vasárnap a templomban lévő híveknek.

 

BÚCSÚ szeptember 5-én

 

Nem szokványos búcsú ünnepünk volt, hanem dr.Kiss-Rigó László püspök úr vezetésével a Salkaházi Sára ereklyét is ezen a szentmisén helyezte el Sztilich Ágnes szociális testvér – magyarországi előljáró, abba az új ereklyetartóba, melyet – mondhatni az utolsó pillanatokban – Fejős János asztalos, Dobai János, és Szőke Lászlóné készített el. Ez úton is köszönjük mindekinek a közreműködést.

 

EREKLYE ÁTADÁS TEMPLOMBÚCSÚNKON

Egyházközségünk fő ünnepe a templombúcsúnk,  – szeptember 8. – Kisboldogasszony születésének napja. Idén különösen is „fénylett”, mert a Szociális Testvérek Társaságának elöljárója és számos tagja, valamint megyéspüspökünk dr. Kiss-Rigó László jelenlétében a hívekkel megtelt templomban Boldog Salkaházi Sára szociális testvér ereklyét helyeztek el a jobboldali  mellékoltáron. A katolikus újságokban, rádióban, tv-ben már olvashattunk, hallhattunk, láthattunk tudósításokat. Úgy gondolom, a Kisboldogasszony Híradó lapjain is méltó a hely, és idő, hogy a Szegváron, közöttünk élő Piti Magdi szociális testvért arról kérdezzem, milyen jelentőséggel bír egy boldoggá avatott személy használati tárgyának oltárra emelése, „szemlélése”, jelenléte falunkban, templomunkban?

V: Elöljáróban röviden elmondom, tudjuk Sára testvérről, hogy Szegváron az 1929-ben volt, a Károlyi kastély épületében működő zárdában, s  töltötte jelöltéveit. Itt tette le első szerzetesi fogadalmát 1930 Pünködjén. Eseményekben gazdag életéről a búcsúi szentmise előtt részleteket hallhattunk a szegváriak előadásában

K: Mit jelent az ereklye szó, és hogyan  kerülhet egy templomba?

V: Minden templomban van ereklye, anélkül fel sem szentelnek templomot. Sára tv-nek Bp-en van egy újonnan épült templomban ereklyéje és itt nálunk. Természetesen a Szoc. Testvérek anyaházában is található még ereklye, de tudtommal magyarországon máshol nincs több.

K: Idén zárult le a Papság Éve. Emlékezzünk vissza, hány katolikus papot „adott” falunk egyházunknak? V: A jelenleg élőket mondanám, de korábban szinte mindig volt 1-2 élő pap aki innen származott. Most Vangel Imre, és a két Kovács fivér. Jó lenne összeszedni egyszer, és az életükről ismertetést adni.

K: Kevés szó esik arról, hogy hány női szerzetes, jelen esetben hány szegvári szociális testvér szolgált a Társaságban?

V: Sajnos élő már csak én vagyok, de Gila Vera, Gila Panni, Mészáros Jusztina, Barna Juliska, és még 1-2 tv akik nem régiben hunytak el, imáikkal mindig megemlékeztek a szegváriakról is. K: Elég „népszerűnek” tűnt az 1930-as években ez a rend. Egyetérthetünk ebben a megállapításban?

V: Nem, sokan nem is vették komolyan az Istennek szenteltségüket, új és modern volt ahhoz, hogy a hagyományos rendekhez képest elismerjék. Mostanában már így 90 évvel később nagyobb népszerűsége van, vagy jobban megismerték tagjain keresztül a Társaság eszményét. K: Szerinted mi az oka? V: A Társaság karizmája négy pilléren alapszik. Szentlelkes, Bencés szellemű, modern, és szociális. Mindezekről most hosszú lenne többet kifejteni.  K:  Szerinted hogyan tehetnénk mindennapi Krisztus követő életünk részévé Boldog Salkaházi Sára szociális testvér templomunkban elhelyezett ereklyéjének „kisugárzását”? V:  Minden nehéz helyzetben lehet kérni, és ha csoda történik, kötelesek vagyunk jelezni, hogy ezzel is „megsürgessük” a szentté avatást. Tehát, ha égi segítségre van szükségünk kérhetjük Őt is, a közbenjárását biztosan megtapasztalhatjuk a gyengék, a betegek, öregek, nők, gyermekek, stb. védelmében.

Nagyon nagy lehetőségnek és kegyelemnek tartom, hogy itt tisztelhetjük az Ő ereklyéjét a szegvári Kisboldogasszony templomban, hiszen Ő is nagyon szerette a Szűzanyát.

Most december 27-én égi születésnapján imádkoztunk, és kértük az Ő közbenjárását falunkért, egyházközösségünkért.     

/Kné N E/

 

JUBILÁLÓ HÁZASOK ÜNNEPE

Szept. 19-én ismét a házaspárokkal ünnepeltünk. 101meghívott párból 47 jött el a csúnya esős idő ellenére is. Nagyon szép, megható volt ez a szentmise.

Megkértünk egy érdekelt családtagok írja le véleményét, élményét erről a napról. Ime:                                                     

GONDOLATOK EGY JUBILÁNS HÁZASPÁRRÓL

Mindig felnézek azokra a házaspárokra, akik békességben, szeretetben évtizedekig, sőt életük végéig hűségben kitartanak egymás mellett. Így volt ez ebben az évben is, de még is valahogy ma más volt az a nap. Szüleim ünnepelték 45. házassági évfordulójukat. Tudom, elfogult vagyok velük szemben, de hát Istenem van ilyen.

Számomra, számunkra példát adtak és adnak, hogyan lehet nehézségek közepette is kitartani egymás mellett. Szerintem sok fiatal tanulhatna tőlük. Édesapám életéből megtanulhatom, hogyan kell kitartani a menyasszony mellett, ha idő előtt elszólítja az édesanyját a Teremtő. Hiszen egy házasság általában nem így kezdődik. Én úgy látom, hogy őket éppen a nehézségek ragasztották így össze. Megtanulható tőlük a jóban – rosszban való kitartás. Édesanyámtól meg lehet tanulni, milyen egy igazi hűséges feleség és édesanya, aki csak a családjának él.

Életük példája emberi tartást ad nekünk gyermekeiknek, és remélem azoknak is, akik ismerik őket. Megtanulható tőlük az is, hogy hogyan lehet belenyugodni Isten akaratában, hogy én nem látok, és mégis Isten segítségével tudtak alkalmazkodni ehhez az élethelyzethez is.    

Példaként szeretném őket állítani a fiatalok elé, hogy ne futamodjanak meg a nehézségek elől, és  ki tudjanak tartani esküjükhöz híven, és egy életre szólóan mondják ki egymásnak az oltár előtt: „és, hogy őt el nem hagyom, holtomiglan holtáiglan, semmiféle bajában.”

Hálás vagyok Istennek szeleimért, és hogy példaképül állíthatom őket az emberek elé. Főleg a fiatalok elé, hogy érdemes a férfinak és a nőnek újra bízni egymásban, és ne ellenségként tekintsenek egymásra, hanem szövetségesként. És ki tudjanak tartani egymás mellett jóban rosszban.    

Ternai József

 

EZÜSTMISÉS LETT A PLÉBÁNOS ATYÁNK

  

Elröppent 25 év az atya életében, és ezért a kegyelmi időszakért adott hálát egyházközségünkben 2 alkalommal is egy-egy szentmise keretében. Először a paptestvérek jöttek őt megünnepelni 23-án csütörtökön, majd 26-án vasárnap a szegvári hívek kaphattak ezüstmisés áldást, és szentképet. Isten éltesse és vezesse tovább Atyánkat papi életében, és hivatásában, hogy amit elkezdett az Úr, azt be is végezze életében. 

 

BETEGEK KENETE

Idén 68 –an vették fel templomunkban a betegek szentségét október hónap elején. Már 3 éve nem volt ilyen közös szentség kiszolgáltatás egyházközségünkben. Nagy szükség lenne arra, hogy többen is éljenek e szentség erejével. Fájó azt hallani, hogy évek óta beteg és templomba járó hívő ember szentségek nélkül távozik. Ez a családban élők felelőssége. Ne féljünk papot hívni az idős vagy beteg családtagunkhoz! Hála Istennek most élhettünk e lehetőséggel.

 

RÓZSAFŰZÉR IMÁDSÁG

Sokan hallgatják, és együtt imádkozzák a katolikus rádióval esténként a rózsafűzért. Idén is jó volt együtt imádkozni itt a templomban azokkal, akik fáradtságot nem kímélve minden este eljöttek, hogy együtt kérjük templomunk védőszentjét a Szűz Anyát. Lehettünk volna többen is!

 

SZENT ERZSÉBET KENYERE

Szeptember 17-én  Erzsébet napra készülve a mi kis templomunkban a karitatív szervezetekért hangzott el  mise.  Másnap Szegeden vehettünk részt katolikus Karitász találkozón. Két nagyon érdekes és tanúságos előadást hallhattunk a családgondozásról és az idős emberek ápolásáról.

Mit ünnepelünk ezen a napon?

Szent Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon. Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király. négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával.  Vőlegénye, 19 évesen meghalt, és nála 7 évvel időse Lajos jegyezte el Az esküvőt 1222-ben tartották Eisenachban.

Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. 1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte. Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott. Lajos 1227. szeptember 11-én elhunyt  A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában - eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történetekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy férjével találkozik. Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképe.

Ezen a napon  Szegváron  is Erzsébet- kenyeret osztottunk az Ő tiszteletére. 

/Vné S R/

 

JÖTT A MIKULÁS

Szép szokásunkhoz híven idén is járt Szent Miklós püspök az iskolákban és a Katolikus Körben. Köszönjük Bihari Ferencnek, aki ránk áldozza ezt a napját, és örömmel vesz részt ezen a megemlékezésen, hogy a gyerekeknek megjeleníthessük a Mikulást.

 

ADVENTI LELKIGYAKORLAT

Ebben az évben advent 3. vasárnapján volt lelkigyakorlatunk záró napja. A három szentbeszédet dr. Gruber László atya mondta, és vezette lelkünket, hogy jól felkészülhessünk a „Kis Jézus” fogadására. Köszönjük neki a szívhez szóló tanítást, és a sok gyóntatást, amit a hidegben is odaadóan végzett.

Már is elérkeztünk a karácsonyi pásztor játékokhoz és az évvégi hálaadáshoz. Köszönjük a gyermekeknek, akik hűségesen eljöttek és a próbákon is részt vettek, hogy még jobban sikerüljön megjeleníteni Jézus születésének körülményeit.

 

NÉHÁNY STATISZTIKAI ADAT

Ebben az évben Szegváron született 28 gyermek  

Keresztelés: 19 fő, ebből 1 év alatti 9 volt.

Elsőáldozó: 17 gy. + 2 felnőtt

Bérmálkozó: 10 iskolás + 2 felnőtt

Esküvő: 6 pár

Temetés ebben az évben:  70 fő

Ebből róm.kat. szertartással: 59 fő

Szentségekkel ellátva: 10 fő

Betegellátás: 328 alkalommal /3 világi áldoztató segítségével/

Áldozás: 9580

Hittanosok: Óvodában: 25

                    Iskolában: 134 Ifjúsági: 8 fő

Felnőtt biblián: 15 fő

Azt gondolom az adatok is tükrözik hitéletünket, a világ megváltozását, és azt, hogy hol, miben lehetünk még jobbak, hol kell apostolkodni. 

/Piti M/

 

 

 

Keress bennünket a Facebookon is!