1989. decemberi forradalom Romániában, a mi számunkra is nagy változást hozott. A Tv-ben feszülten figyeltük az eseményeket karácsony előtt és után. Rendkívül mély együttérzést váltott ki belőlünk az a helyzet, amit Ők átéltek. Azelőtt nem sokat tudtunk, és nem is igen törődtünk az Erélyben élő magyar testvéreinkkel. Alig akadt egy-egy távoli ismerős, aki erdélyi lett volna. A forradalom idején együtt éreztünk ottani magyarjainkkal.

Néhány hónap elteltével két erdélyi katolikus pap látogatott el hozzánk. Mivel éppen az esti szentmise ideje volt, hát a Frajna András atyával együtt miséztek. Amikor kijöttünk a templomból, az András atya viccesen megkérdezte, hogy mit szólunk hozzájuk, nem akarjuk-e őket befogadni testvéreinknek! Mire az ott álló idősebb hívek örömmel válaszoltak: -De igen, kössünk testvérfalu kapcsolatot velük. Mostanában ezt így szokták. S ekkor létrejött a Csíkpálfalva, Csíkdelne – Szegvár testvérkapcsolat.

Abban az évben meghívtuk /1990/ a gyerekeiket egy szegvári kirándulásra. El is jöttek augusztus végén 30-an egy busszal, egy hétig családoknál lettek elszállásolva. Budapestre, a Parlamentbe, Szegedre, Szentesre elvittük vendégeinket, s a legfontosabb, legszebb látnivalókat meg is mutogattuk Nekik. Így indultak az első lépések… 

Következő évben Ők hívtak meg bennünket, s ezt követte a viszont hívások sorozata…

Amikor a Frajna András atyát elhelyezték utóda: Zsadányi József is folytatta az elődje útját e kapcsolat terén. Így telt el 6 év, s László Attila kispapot felszentelték Gyulafehérváron 1996 júniusában...

Ezután már alig találkoztunk, vagy csak inkább 1-1 család tartja a kapcsolatot. A gyermekek felnőttek, családot alapítottak, az idősebbek gyengülnek, többen meghaltak a vendéglátók közül, így most kicsit „langyos e testvérkapcsolat” egyházközségi szinten.

 (Piti Magdolna)

Keress bennünket a Facebookon is!